Zéblog

Szaggasd az aszfaltot Bagod - avagy homályosan csillogó egyéni csúcs

2018. október 07. - _Zé

 

Ha az év számomra legfontosabb sík futóversenyét kellene megneveznem, biztosan a bagodi lenne az. Az elmúlt években mindig itt került mérlegre a teljesítmény, itt léptem előbbre, fejben és eredményekben egyaránt.
Idén sem volt másképp. A nyári triatlon szezon zárultával már csak a Zala-menti bringaúton elérhető maximum lebegett a szemem előtt.
Nem vittem persze túlzásba a felkészülést így sem, de legalább minden heti fix 40 km-re jutott egy szerdai erős résztáv is, eleinte Roli, majd Atti vezényletével, Jocóval együtt küzdve.

A legutóbbi szerdai alkalommal top formában voltam. Annyira könnyedén ment a mozgás, hogy talán nem volt túlzás 3.50'-es fix tempóra tervezni a 10 kilométer versenytempóját.

Igen, a tízet, holott már javában félmaratonon illene megmérettetni magam. Mindennek oka van persze, jelen esetben kifejezetten csak azért maradtam a rég bevált távnál, mert az FM-en induló futócsillagok mellett nem termett volna babér nekem. (az én kis szintecskémen pedig még szükség van a dobogóesély adta motivációra �)

A saját magam számára magasra tett léc viszont idő előtt aktiválta az adrenalint, így még az a kevés sem lett minőségi pihenés, amit az átforgolódott éjszaka alatt alvással tudtam tölteni.

Már reggel pörögtem, viszont kissé nehézkesnek éreztem a végtagjaimat. Bagodban viszont ideálisan enyhének mutatkozott az időjárás. Felszálló köd, ~16'C.

43509258_2646891925534986_2923589581326516224_o.jpgAlapos bemelegítés és 5 perc rávezető futás után álltam rajthoz, a helyi elittel egy sorba.

 

Megindultunk mint a csatalovak, közben nézegettem az órámon a tempót, hogy belőjem az ideálisat, de valahogy csak gyorsabb lett mégis.

Az 5, illetve 2 másodperccel gyorsabb kilométer is elfutásnak számít? Naná, hogy igen. Az első kettő ennyivel tért el a 3.50-től, hiába hittem azt közben, hogy könnyedén megy.

Szentgyörgy felé ahogy enyhén emelkedett az út, éreztem, hogy valami nem stimmel. A 3.57-es harmadik km-t 2 db négyperces követett, ami rávilágított arra, hogy a pofonegyszerű tervet bizony máris sikerült eltolni. Roliék is elkezdtek apránként távolodni előttem.

Újratervezés: főzz abból, ami maradt. 

A fordítónál elköszöntem Korpáék hátától, és végre felmérhettem üldözőim helyzetét. 

Sólyom. Ott volt. 50 méterre, pozícióban. 

Tudni kell, hogy jó pár meccsem volt már a futónagykövettel, és eddig mindig alulmaradtam. A nyomás tehát nagy volt rajtam, de talán pont ez adott plusz erőt.

A második szakaszt képes voltam 3.57'-ben folyamatosan tartani, amiben a szemből érkezők biztatása nagyon sokat segített.

Nézegettem hátra, de valami csoda folytán nem került közelebb a fehér-narancssárga veszélyforrás.

A kék célkapu láttán szó szerint megdobbant a szívem, hogy meglesz, ezt meg tudom csinálni!!! Benji mögött második helyre érkezni egyenlő a győzelemmel! �

Sikerült is megtolni a végét, ekkora vigyorral már rég értem célba.

39.12 hivatalos idővel finiseltem, tehát az elsődleges célom, a personal best összejött. 

Az abszolút második helyezést talán többre tartom a kategória elsőnél is. 

A 39 percnél jobb idő pedig megmarad a jövő kihívásának.

Képtalálat a következőre: „run faster”

Szuper verseny volt, nem kérdés, jövőre is szaggatjuk!

img_20181007_133716.jpg

 Kategória (30-44) dobogó

Tour de Zalakaros 60 km 2018

 

Nemrégiben a közelembe költözött bringamániás sráccal, Ádámmal autóztunk le Karosba. Neki az első ilyen megmérettetése, én meg már roppant rutinos második bálozó vagyok. :)

Szép látvány ennyi bringaőrültet együtt látni, már a tömött parkolóban is nagy a hangulat. A bringás cipők csattogása mindenhol, utolsó hangolás, pumpálások...

Ezúttal már jóval felkészültebben álltam rajthoz. Igen, a rajthoz, ami ezúttal is nagy befolyással volt a versenyre. A kiírás szerint 15 perccel előtte lehetett odaállni, de megdöbbenten tapasztaltuk, hogy fél órával előtte már hosszú sorokban álltak a bringások. Előre pofátlankodások árán is csak 20 méterre sikerült megközelíteni a rajtvonalat. Fél óra szardíniamódra toporgás-izzadás következett ember-vas-karbon masszában. Állítólag ~700 fő nevezett.

Az időjárás viszont szerencsés volt, borongós 22 fok, és SZÉLCSEND. Jobbat nem kívánhattam volna.

10 órakor elindult a massza. Hasonlóan rajtoltunk mint tavaly, Garaboncig nonstop előztem, jobbról-balról, ahonnan csak tudtam. Hasonlóan komoly, nagy és gyors boj alakult ki mint egy évvel ezelőtt. Már örültem, hogy jó helyen vagyok, aztán párszáz méterrel előbbre megláttam a valódi első bojt...

Orosztony előtt valahol, már jócskán izzadás volt

 

A szabari dombok meghozták a robbantást, ahol meglepően jól tudtam felfelé kapaszkodni. Kilimántól az újonnan összeverbuválódott boj eleje táján tekertem... ....gyakorlatilag a verseny végéig. Az egy éves fejlődést mutatja, hogy potyautasból bojvezetővé váltam. Butaság is volt elöl elpazarolni az energiát, de egyszerűen nem haladtunk. Amikor más állt előre, belassult az egész. 2-3 önkéntes sráccal váltogattuk egymást, utólag átgondolva célszerű lett volna összebeszélnünk és elszökni. Ezt pedzegette is valamelyikőjük, de végül nem került rá sor. Kár.

A végén a karosi szőlőhegy mászás azt hozta amit vártam: aki kihajtotta magát és nem volt elég erős, az kihullott. Itt mutatta meg magát sok, a bojomban taktikázó "alvó" ember, akik addig csak pihentek, viszont az emelkedőtől már rohamoztak. El is tűntek előttem vagy tízen, mögöttem meg sokkal többen.  Még éppen bírtam az utolsó dombbal, de komoly küzdelembe már nem tudtam beleállni.

Örültem amikor már a lejtmenet következett, az viszont életveszélyes volt. Nem ismertem a kanyarokat, lefele 50-nel döntögetés közben felfedezni, hogy a kavicsokat sem söpörték le... Éppen meg tudtam fogni a gépet, ha ott elesek, az csúnya lett volna. A 2 db beton fekvőrendőr meg már csak csemege volt. Az utolsó 500 méterre azért jutott egy támadóm, akivel már nem szúrtam el a taktikát: erőből előzött, én meg szépen mögé álltam.

Az utolsó 100 méteren támadtam vissza, ahol már nem bírta a sprintemet. (ha lett volna még 100 méter, akkor már egy óvodás is lenyomott volna, de szerencsére jól mértem fel a távolságot a célig) :-)

1.43.37 lett az időeredmény, ami a legnépesebb "felnőtt" nevű korosztály 25. helyére volt elég.

Elégedett vagyok, mert rengeteget fejlődtem tavaly óta, fejben és testben is ott voltam ahol kellett lennem. Az erőmmel pedig nem készültem el, otthon még egy kisebb futást is rápakoltam a versenyre, tehát felkerült a pont az i-re.

Most is azt mondom, hogy ez a kifejezetten  országúti kerékpárverseny nem az én műfajom, mert túl sok tényező múlik a szerencsén és a többieken, az egyéni teljesítmény nem feltétlenül tud érvényesülni, ebben a futás sokkal igazságosabb.

Viszont jövőre ugyanitt, ez a race-vétel már szinte alapkövetelmény. :)

575 Triathlon Keszthely Rövidtáv 2018 - avagy összeállt a kirakós

Van az úgy, hogy nem parázol rá a dolgokra. Tervben van, számolsz vele, nem aggódsz. Eljön az ideje, megcsinálod és kész.
Így voltam most Keszthellyel, a puzzle ki volt terítve az asztalra, az elmúlt hónapokban pedig szépen elkezdtem összerakni a darabjait. 


Év elejétől heti háromra növeltem az úszások számát, télen is hajtottam görgőn a bringát, április óta az új Meridával pedig megsokszoroztam a kerékpáros kilométereim számát. A futást pedig folytattam úgy, mint korábban, talán mondhatom rá, hogy aktívan. Egyszóval: készültem.


Nyugodtan tudtam aludni is a verseny előtti éjjelen, és még az sem billentett ki az egyensúlyból, hogy - gyermekeim által  nonstop hazaszállított vírusoknak hála - heveny hasmenéssel kezdtem a verseny napját.
Reggeltől toltam magamba a tésztát, szénhidrátot, hogy az energiát (az éppen elvesztettet is) időben betárazzam a raktárba.
35223396_1703762549659447_1485641127695482880_n.jpgbedepózik a csapat

 

20 fok, szélcsend,  és szemerkélő eső várt minket Keszthelyen, jobbat nem is kívánhattunk volna.
Háromszázhuszonkilncedmagammal sorakoztunk fel a két piros bólya között a Balatonban, amikor 11 órakor eldördült a rajtpisztoly.

34872859_207543699858003_8967451303806500864_o.jpg
Jelige: lábvíz. Ez az egyetlen tervem volt a vízben, ezúttal sikerült is. Semmi jobbszélen mellúszás, eljött az idő, hogy a fősodorban küzdjek gyorsban. Összejött, még a bunyót is megúsztam. Találtam megfelelő, nálam kissé jobban úszókat, akik ideálisan húztak, és még éppen tudtam tartani az érzésre 1.48/100-as tempót.
Az utolsó fordítóra már nem kicsit fájt a vállam, a pillangónak nevezett izmokat pedig így még nem éreztem korábban. Mint kiderült utólag, a félórás időeredményt a többek által mért 1750 m-es pálya indokolta. A sekély vízben való 100 méternyi cammogás volt a legfárasztóbb az egészben.  78. helyezettként jöttem ki a vízből. Kitartottam, a kirakós harmada a helyére került.
Meglepődtem, hogy jóval Déri Miki előtt, és csak kevéssel a profin úszó Varga Feri mögött értem partot. Tekerőbajnok klubtársam gyorsabban depózott, pedig jó lett volna együtt indulni vele a bringán.

 

Kalapált a szívem az úszástól még rendesen, ezért óvatosan kezdtem a pedálozást, de a városhatárig már vagy 20 előzés azért így is megvolt. Közben pedig toltam magamba az energia kockákat, ISOval leöblítve, ha kívántam ha nem. :-) 5 km-t vezettem egy pofátlan (amilyen én is szoktam lenni :) bojt, ahol amint előre engedtem valakit, máris belassult a sor, muszáj volt elöl maradnom, hogy haladjunk is. Az áldatlan állapotnak az első -páhokot elkerülő- domb vetett véget, ahol azonnal leszakadt minden potyautas. A megfelelő szövetségest a második húzós dombnál találtam meg egy ifjú sziklaerős titán, Ádám Alexander személyében. Piszkosul bírta az emelkedőket, végig mögötte maradni is kihívás volt. Az egyeneseken és a  lejtőkön azért én is meg tudtam támogatni szélárnyékkal, közben kicsi dumálás is belefért a versenybe. Bölecz sporttársat kb. 25 km-nél értük be, és amin nagyon meglepődtem, hogy harmincegypár kilométertől már Varga Ferivel tekertünk egy bojban. Jól kihajtottam magam, de nem végzetesen.
41 km, 414 méter szintemelkedés, 32,8 átlag, 37. pillanatnyi helyezés és persze 1 liter elfogyasztott folyadék jellemezte a bringás szakaszt számokban.

kesztstat.png


Már csak a futás volt hátra, ahová első Zalatriatlonosként indultam. A borongós égboltból hirtelen előkerült a nap, teljes pompájában, perzselő sugaraival. Könnyebb lett volna, ha az úszás alatt süt, és a végére felhősödik, de hát nem kívánságműsor a triatlon. :)
A nagy hajtás után nem volt gond a lábaimmal, viszont a lélegzetvételeken éreztem, hogy az én erőm sem tart örökké.
-Ésszel, ember!  Figyelmeztetem magam, és lazán kezdtem.  25 métert emelkedik az út  a parttól a kastélyig, ezt a kis szintet most tiszteletben tartottam felfelé, és az enyhébb gyorsításokat a lejtmenetekre osztottam be. A frissítés kiváló volt, vizes szivacsokat hordoztam magammal végig (korábban ezzel még nem találkoztam). Még az állóhelyzetben történő ivás luxusát is megengedtem magamnak, nem érdekelt az a pár másodperc hátrány. A tavaly nyári vasi összeomlás rémképe lebegett előttem, nem hajtottam ki magam. 4.35' környékére lőttem be a tempót, és ezt nagyjából tudtam is tartani.

A szurkolótábor óriási volt, ilyen szintű biztatást ritkán kap az ember. Külön megtiszteltetés volt, hogy egerszegi klubtársak és haverok is ott csápoltak nekünk az úton, nagyon jól esett és sok erőt adott. A többször szemből érkező csapattársakkal pedig vidáman pacsiztunk.

575 - Keszthely Triathlon Rövidtáv fényképe.

Meneteltem szépen, alig előzött meg valaki. Kerestem az árnyékokat, (már ahol volt), a szivacsokból hűtöttem a fejem. Nem kentem be viszont magam naptejjel az elején, így pecsenyére sült a vállam, de főleg a nyakam. Tartalékoltam szinte végig, és csak az utolsó kilométerre engedtem rá a pufferben maradt utolsó energiát az útra.  Nem volt egy nagy rohanás, az egész futás átlaga 4.38' lett.

kesztstatfut.jpg

 

Befutottam a nagy csillag alatt, huszonnyolcadikként finiseltem, korcsoportomban ötödik helyen, 2:36:01 összidővel.

A leégett nyakamba akasztották a félkilós befutóérmet, ezzel a kirakós utolsó darabja is a helyére került. 

 Jakabfy Zoltán fényképe.

Szinte gyanúsan kevés ember volt még a célban, el is mentem megnézni gyorsan, hogy ez mit jelent... ...aztán az eredmények ismeretében rájöttem, hogy ez egy kiadós szőlő-dinnye-banán ebédet ér, alkoholmentes sörrel és kólával.... :) :) :)

 

Szuper esemény volt, nincs bennem semmilyen "milettvolnaha" érzés, ez a verseny egyszerűen jól sikerült, és a megpróbáltatások közben is tudtam élvezni. Indulhat a következő puzzle... 

 

 

 

 

 

 

 

Ha véletlenül pont emiatt az írás miatt kaptál kedvet a triatlonhoz, ajánlom a zalaegerszegi rendezvényünket, ahol kezdőként is kipróbálhatod magad! 

https://www.facebook.com/events/2035622683429098/

http://zalatriatlon.hu/index.php/egerszeg-triatlon-2018/

 

Évelemzés - 2017

Volt ez a 2017-es sportév, amit:

  • már a Zalatriatlon tagjaként indítottam el 
  • voltak terveim 
    • úszásban (750 m teljesítése gyorsban, a mellező tempónál lehetőleg gyorsabban. Sajnos csak az első fele sikerült, versenyeken még mindig jobban jártam a mellezéssel)
    • bringán (35 km egy órán belül. Összejött, igaz volt benne bolyozás is. Egyedül ~34 megvan.)
    • bármilyen meglepő, futásban is :) (A legnagyobb cél a 40 perc alatti 10 km volt, síkon. Sikerült! :) )

 

Nézzük akkor a statisztikát, az előző évhez viszonyítva:

uszas2017.png

Az úszásaimat meg-négyszereztem, de ez még így is édes kevés. Ha valami érdemi fejlődést szeretnék, az elmúlt év mennyiségét is meg kell dupláznom. (na meg kilazítani a vállamat valahogy.)

Havi bontásban így alakult:

uszas2017_havi.jpg

Sajnos, pont a nyári, versenyzős hónapokban úsztam a legkevesebbet, ráadásul akkor, amikor a nyílt vizek is rendelkezésre álltak. Változtatás indokolt. Az úszás jó. Úszni kell.

 

Bringa:

bringa_2017.png

Növekedik szépen évről évre, és ezekben nem szerepel a nyári munkába tekerés ~500 km-e. Viszont az idén lepedálozott 2000 km-t egy "normál" kerékpársportoló kb. májusra összehozza már.

A bringa nagyon időigényes. Nem látok rá esélyt, hogy ennél arányaiban többet tekerjek. Most annyi van, hogy végiggörgőzöm a telet, az is jobb mint korábbi majd féléves szünet.

bringa2017_havi.jpgAz úszással ellentétben a havi bontáson látszik, hogy főleg nyáron szeretek tekerni. A világosabb sárga már a görgőzés.

 

Jöjjön a java, a futás:

nevtelen.png

2015 októberétől számítom az újkori futásaim kezdetét (ami "csak" az MMM10K teljesítése miatt indult anno). 2016-ban egyenletesen heti 20 km környékén toltam, ami 2017-ben is folytatódott, kb. tavaszig.

futas2017_havi.jpgHaviban jól látszik, hogy nőtt az intenzitás, és a kedvem az egészhez. Ebben sok verseny, és sok versenyző motivációja benne van. Külön köszönetet Korpics Attila érdemel, aki messze a szintem felett van, mégis gyakran koptatta velem az egerszegi aszfaltot.

Év eleje óta négyszer futottam félmaratont (néha többet), mindet edzésből, ebből a legjobb 1:35 lett. Decemberben bekóstoltam az MMM 24-esét, sajnos nem jó állapotban és időjárásban (2:03 lett). Kissé elment a kedvem, de ezt a kört nem hagyom annyiban.

A 10K tervemet októberben Bagodban összehoztam (39.36, 3.57'), legközelebb már mindenképp versenyen is bekóstolom a 21 km-t. 

Meg kell említeni, hogy a rekortán pálya újra nyitása nagyon jót tett (sokunknak). A sebesség kulcsa a gyorsító (interval, fartlek meg miegymás) edzés, azt pedig csak jobb pályán csinálni. Be kell iktatni, lehetőleg hetente egyet minimum. Meg a dombozást sem elfelejteni. Meg havonta legalább 200 km-t futni. Meg okosan étkezni... (lol)

Távoli perspektíva, de az eddigi totális elzárkózás helyett megjelent a horizonton a maraton is.  Persze ehhez a nagy lökést a BP. Spar futóünnep adta, és a mostani MMM is csak tett hozzá. Jó lenne 2018-ban megfutni a negyvenkettőt.

 

 

XXIII. Mountain Man Marathon 2017 - avagy harmadszor is tízes

 

Kettő évvel az első futóversenyem után (XXI. MMM), hiába unszolt szinte a teljes sportolói környezetem, még mindig a tízes távon indultam.

A csúcsnak mondott formám októberben volt Bagodban. A sebességből kissé visszavettem, viszont már azóta tudatosan mentek a dombos edzések, és a résztávozást ha nem túl gyakran is, de gyakoroltam.

A november 25-én tartott "főpróbán" megfutottam egyedül a tavalyi verseny eredményemet (45.04). Ez végülis jó, de akkor nem örültem túlságosan, jobbra számítottam.

December 23-án reggeli úszás után pár órával tartott felmérőn 44.22-t produkáltam, ami már biztatóbb volt. Ezzel viszont az aktív felkészülés véget is ért. A dombmászásaimmal elégedett voltam, és végre a lejtőkön is tudtam gyorsulni, már bátrabban "repülök a mélybe".

A mezőny erősnek ígérkezett, minden tavalyi ellenfelem rajthoz állt, pluszban Lakatos Roli sérülésből visszatérve is a rövid távra nevezett. Meg is beszéltük, hogy hasonló tempónk lesz (és úgy is lett).

Az időjárás kifejezetten enyhe volt 5 'C környékén. Sajnos kicsit túl is öltöztem.

 rajt.jpg

Ezúttal nem bíztam a véletlenre és az udvariaskodásra a rajt pozíciót, Korpa és Roli mellett álltam az első sorban.

 9 órakor huszonharmadszor is elindult a hegyimaraton, rekordlétszámú, ~590 indulóval.

Az első sík kilóméteren szépen megindultunk (3.56), a sparig tömegesen, aztán ahogy lenni szokott, a Becsali szakasz máris elvégezte az első nagy szűrést. Ott láttam utoljára Bicsut és Bendzsit, az lett volna a meglepetés, ha nem lépnek meg.

A második vonal kb 10 embere viszont stabilan haladt, a tempót Roli diktálta elöl, kegyetlenül. Tudtam tartani magam, a jól bejáratott emelkedő első felében most először produkáltam 5 perc alatti kilómétert, a második szakasz is csak 8 másodperccel haladta meg azt.

becsali.jpg

Lehet, hogy nem látszik az arcomon, de Becsali az egyik kedvenc szakaszom (előttem egy legenda) :)

 

15 perc volt a cél a TV toronynál, ami nagyjából sikerült is. Ekkor a hetedik voltam a sorban, de tudtam, hogy Korpa és két másik srác a 24-et futják, tehát bizakodtam.

A Panoráma út kavicsosát ezúttal sáros-jeges réteg is borította helyenként, figyelni kellett nagyon. Gyakran mentem kerülőben a külső, de legalább szárazabb ívre ezért. Valamelyest tudtam közeledni Rolihoz, az oda tervezett 3.45' tempót hoztam az alsóerdei útig (na ezt kellene 3.00'-ra faragni).

A bringaúton éreztem először igazán a fáradtságot, és ekkor ért utol Devecseri Bálint. Azonnal tisztáztam vele, hogy 24-et fut, ettől kissé megnyugodtam. Jobb is volt, hogy beállt elém, kellett a motíváció, róla már nem szakadhattam le. Neki is köszönhető, hogy a Jánkára kaptató erős rész  4.39 alatt sikerült.

A Hosszú-Jánka hullámvasútját elvileg szeretem, de innen már fáradtan meneteltem, a legutóbbi edzésem tempójával, 4.00' környékén.

A Mátyás Király utcán lerohanva szinte véget is ért a verseny számomra. Roli kb. 150 méterre távolodott, az utánam következő (mint kiderült, Fülöp Álmos volt), legalább 200 méterre mögöttem. Nem volt miért küzdenem. Vagyis igen, a minél jobb időeredményért, de ez csak a nyomdánál, pihenőfázis közben jutott el a tudatomig.

Ha lett volna egy üldözőm, megtoltam volna erősebben a végét, bár laza galoppban is 4.05'-tel haladtam.

43 perc 15 másodperc hivatalos idővel teljesítettem a távot. Majdnem kettő percet javítottam a tavalyi eredményen, ami abszolút negyedik, korcsoportos harmadik helyezésre volt elegendő. Teljesen elégedett vagyok ezzel, a dobogó alsó fokát július óta gyakorlatilag minden versenyen kibéreltem.

dobogo.jpg

A képen a korosztályos dobogó női és férfi helyezettjei

 

Bizony, van hova fejlődni még ezen a távon is, de egy év múlva már jó eséllyel engedni fogok a nyomásnak, és hosszabb (ha nem a leghosszabb) távon indulok majd.