Nemrégiben a közelembe költözött bringamániás sráccal, Ádámmal autóztunk le Karosba. Neki az első ilyen megmérettetése, én meg már roppant rutinos második bálozó vagyok. :)

Szép látvány ennyi bringaőrültet együtt látni, már a tömött parkolóban is nagy a hangulat. A bringás cipők csattogása mindenhol, utolsó hangolás, pumpálások...

Ezúttal már jóval felkészültebben álltam rajthoz. Igen, a rajthoz, ami ezúttal is nagy befolyással volt a versenyre. A kiírás szerint 15 perccel előtte lehetett odaállni, de megdöbbenten tapasztaltuk, hogy fél órával előtte már hosszú sorokban álltak a bringások. Előre pofátlankodások árán is csak 20 méterre sikerült megközelíteni a rajtvonalat. Fél óra szardíniamódra toporgás-izzadás következett ember-vas-karbon masszában. Állítólag ~700 fő nevezett.

Az időjárás viszont szerencsés volt, borongós 22 fok, és SZÉLCSEND. Jobbat nem kívánhattam volna.

10 órakor elindult a massza. Hasonlóan rajtoltunk mint tavaly, Garaboncig nonstop előztem, jobbról-balról, ahonnan csak tudtam. Hasonlóan komoly, nagy és gyors boj alakult ki mint egy évvel ezelőtt. Már örültem, hogy jó helyen vagyok, aztán párszáz méterrel előbbre megláttam a valódi első bojt...

Orosztony előtt valahol, már jócskán izzadás volt

A szabari dombok meghozták a robbantást, ahol meglepően jól tudtam felfelé kapaszkodni. Kilimántól az újonnan összeverbuválódott boj eleje táján tekertem... ....gyakorlatilag a verseny végéig. Az egy éves fejlődést mutatja, hogy potyautasból bojvezetővé váltam. Butaság is volt elöl elpazarolni az energiát, de egyszerűen nem haladtunk. Amikor más állt előre, belassult az egész. 2-3 önkéntes sráccal váltogattuk egymást, utólag átgondolva célszerű lett volna összebeszélnünk és elszökni. Ezt pedzegette is valamelyikőjük, de végül nem került rá sor. Kár.

A végén a karosi szőlőhegy mászás azt hozta amit vártam: aki kihajtotta magát és nem volt elég erős, az kihullott. Itt mutatta meg magát sok, a bojomban taktikázó "alvó" ember, akik addig csak pihentek, viszont az emelkedőtől már rohamoztak. El is tűntek előttem vagy tízen, mögöttem meg sokkal többen.  Még éppen bírtam az utolsó dombbal, de komoly küzdelembe már nem tudtam beleállni.

Örültem amikor már a lejtmenet következett, az viszont életveszélyes volt. Nem ismertem a kanyarokat, lefele 50-nel döntögetés közben felfedezni, hogy a kavicsokat sem söpörték le... Éppen meg tudtam fogni a gépet, ha ott elesek, az csúnya lett volna. A 2 db beton fekvőrendőr meg már csak csemege volt. Az utolsó 500 méterre azért jutott egy támadóm, akivel már nem szúrtam el a taktikát: erőből előzött, én meg szépen mögé álltam.

Az utolsó 100 méteren támadtam vissza, ahol már nem bírta a sprintemet. (ha lett volna még 100 méter, akkor már egy óvodás is lenyomott volna, de szerencsére jól mértem fel a távolságot a célig) :-)

1.43.37 lett az időeredmény, ami a legnépesebb "felnőtt" nevű korosztály 25. helyére volt elég.

Elégedett vagyok, mert rengeteget fejlődtem tavaly óta, fejben és testben is ott voltam ahol kellett lennem. Az erőmmel pedig nem készültem el, otthon még egy kisebb futást is rápakoltam a versenyre, tehát felkerült a pont az i-re.

Most is azt mondom, hogy ez a kifejezetten  országúti kerékpárverseny nem az én műfajom, mert túl sok tényező múlik a szerencsén és a többieken, az egyéni teljesítmény nem feltétlenül tud érvényesülni, ebben a futás sokkal igazságosabb.

Viszont jövőre ugyanitt, ez a race-vétel már szinte alapkövetelmény. :)