Az elmúlt bő egy hónap legfőbb eldöntendő kérdése a (lenni vagy nem lenni-n túl) a 10 vagy 24 volt. Tudniillik novemberben egész értékelhető félmaratonom volt (1:26, Sárvár), december elején pedig sikerült egyedül, edzésből megfutnom az MMM 24 kilométerét 1:52:29 alatt, ezért elkezdtem bizakodni a hosszabb távban. A többi long run viszont már nem ment olyan fényesen, ráadásul emblematikus napja volt négyesfogatunknak a bemondós fartlek "edzés" a pályán. Nem hogy hozott volna valamit az instant önkínzás, de úgy zuhant a futószínvonalunk, mint a bitcoin árfolyama....:) 

Akik a Stravan követnek, már meg is unták, hogy valamennyi érdemi edzés után a távválasztás kérdését boncolgattam. Tudtam, hogy képes vagyok egy relatív erős-közepes hosszabbra, de egy igazán ütős tízesre is (persze mindezt magamhoz képest), ami bizony vonzott.

December 31-én reggel aztán végleg eldőlt: A rövidtáv két nagyágyúja nem áll rajthoz. Osztottam-szoroztam, és elég hamar kijött az eredmény: Ilyen jó esélyeim mostanában nem lesznek ezen a versenyen.

A futó-ismeretségi köröm természetesen egyöntetűen a hosszúra biztatott, elnézést srácok, ha csalódást okoztam! :)

9 órakor huszonnegyedszerre rajtolt el a Mountain Man Marathon, ami nekem már a negyedik volt, még mindig ugyanazon a távon. 

Három napot pihentem rá a versenyre, úgy gondolom elég volt. Talán nem futottam el az elejét (3.56), és még az első húzós dombra is ideálisan kapaszkodtam. Németh Levi csapattársam mondta, hogy fussunk együtt. Ismerve az ő edzettségi szintjét, na meg fiatalos lendületét ez kissé meglepő volt, de érdekes módon az első emelkedőn utolértem, és az út jelentős részét fej-fej mellett tettük meg. (fullegyforma szürke Nike Pegazus 33-ban!)
Miután a második, 67 m szintemelkedést tartalmazó kilométer 4.47 alatt sikerült, kezdtem bizakodni. A hatodik helyen voltam ekkor, és három előttem haladóról is tudtam, hogy maratoni távot futnak. 
A TV toronyhoz sem értem fel még ilyen gyorsan soha ezelőtt. Meglepő módon a Panoráma lefelé is egész jól ment (3.36'), pedig ha valami kimaradt az edzésekből, az bizony a lejtmenet vezérlés volt. 
Az alsóerdei részen vártam a támadókat, mivel minden korábbi évben itt szoktak felzárkózni rám. Valamiért ez most elmaradt. 
Levivel szinte a teljes Jánkahegyi szakaszt együtt, jó kis négyperces tempóban futottuk, én mondjuk a saját képességeim határán. 
Itt már egyértelmű volt, hogy a tízesen egyetlen ember van előttünk, Fülöp Álmos, bő húsz méterre. A Gyuri Csárda után mondtam Levinek, hogy ne vacakoljon már itt mellettem, ne várjon, menjen a saját győzelme után. Ezután az ifjú rakéta kilőtt, és nemhogy tőlem, de Álmostól is jelentősen eltávolodott. 
Hátranézve felmértem, hogy biztonságban a pozícióm, most jött volna az, hogy ráhajrázok a második helyért. Hiába toltam a 3.50'-es tempót, 16 éves ellenfelem felmérte, hogy közel vagyok, rákapcsolt. Gyorsítani már nem tudtam, a 20 méter az továbbra is 20 méter maradt. 
A nyomdától már el is engedtem a küzdelmet, és örültem annak amit elértem: 
42 perc 32 másodperc a pályán az új personal best nálam (43.15 volt tavaly), az ifjak mögött végre abszolútban is dobogóra kerülhettem harmadikként, a legnépesebb (19-39) korcsoportban pedig a legfelső fokra állhattam. Végülis... ...bejött a matek! :)

A combjaim órákkal később is nagyon fájtak, valószínűsítem, hogy képességeim maximumát hoztam ki magamból. 

Egyáltalán nem bánom, hogy nem a 24-en futottam, ott legjobb esetben egy 1.49-es időt tudtam volna megvalósítani. Majd egyszer...

Futásban gazdag boldog újévet kívánok mindenkinek! :)