Dübörög a szezon, nem írtam blogot a Kalenji Teskándról, Koraszülöttesről, Ultrabalatonról,  (kis szünet) KKM-ről, Keszthely Triathlon Sprintről, Lenti csúcstámadásról, de most a Szajki triatlonról azért is fogok! :)

2016-ban életem második triatlonja volt itt, ahova képes voltam tök egyedül elmenni, ismerősök nélkül, mert triatlon élményre vágytam! 

A Triatlon élményt ugyanúgy szomjazom még mindig, csak az ismerősökből lett több azóta! :)

Nincs túl sok lehetőség az országnak ebben a sarkában, tehát nem volt kérdés, hogy itt indulni kell.

E-mailben regisztráltam, kézi időmérés van, mindössze kettő darab ezrest kérnek a nevezőktől, amiért jár a rajtszám és az egyedi póló, ergo nagyon költséghatékony a megvalósítás.

                                                     Belemenjek-ne menjek?

Emlékeztem, hogy a horgásztó az elég posványos, de hogy ennyire... :D A szombathelyi csónakázó tó sem egy medence, de ehhez képest elegáns úszóhely.

40 cm iszap, rajta 60-80 cm víz, ha valami, hát ez igazi pocsolya! :D 
Jó hangosítást csináltak, csak épp a rajt előtti pillanatokban elfelejtették feltekerni a hangerőt, így hirtelen csak annyit vettünk észre, hogy eldördült a rajtpisztoly. Szerencsére az úszószemcsi rajtam volt már, kezdődhetett a daráló, középről. Az első egyenesen (kb 100 m) ki is alakultak az erőviszonyok, örültem, hogy nincsenek annyira sokan előttem, viszont a lábvíz nem jött össze megint, önállóan lapátoltam a helyenként 30+ fokra hevült tóban.   

3 kör volt a barna vízben, a mérés kivételesen talán nagyjából pontos, érzésre stimmel az 1:43/100 tempó.  A végére már sokakat leköröztem, ez is valami.
Saccra 100 indulóból olyan 20 helyen jöttem ki (másztam ki az alu létrán.)

Úgy kezdődött az első  a depózás, hogy elszakadt a saját rajtszámtartó gumim. (Tanulság: a fontos versenykellékeket ne bízzuk az aliexpressre :D ) Legalább egy percet buktam ezen. 
Jól felbosszantottam magam, ezért alig tudtam felvenni a bringáscipőt meg a zoknit, mezem belsejébe gyűrt rajtszámmal (kemény műanyaggal volt laminálva, o yess) indultam a terepnek. 
Igen, 500 méter murvás-földes kavicsos emelkedővel kezdődött a bringa! Kiérve az aszfaltra lehetett végre rendesen tekerni. 
Egyből elkezdtem bekönyökölve előzgetni. Hamar mögém csapódott egy közismert szenior triatlonos, elvileg segítettük egymást, de jobban jártunk mindketten, amikor én voltam elöl. Komoly déli szél volt, lehetett küzdeni rendesen. 
A fordítónál meg tudtam számolni, a hetedik helyen tekertem, ami nem változott a végéig, csak a társam maradt le nagyon az utolsó emelkedőn. 
Na de a bringa a kavicsoson zárult! 20-km/h-val mertem csak ereszkedni, de így is majdnem zakózás lett, félre kellett tennem a versenyszituációt, és lépésben gurultam át a kavicsos-homokos kátyúkon.

Nyilván a pálya-és szélviszonyok nagyon különbözőek voltak, de ez a tekerésem a 32,5 átlaggal meg sem közelíti a két héttel ezelőtti keszthelyit (36,7), csak közepes osztályzatot érdemel. 

             érkezés a murvás szakasz végén, bárcsak ilyen állapotú lett volna az előtte lévő 300 méter

A második depózás már flottul ment, kézben tartott rajtszámmal indultam az árnyas erdei szakasznak. 
A futás elején nagyon erős volt a bringázás emléke a combomban, de ez a helyzet, hogy nem csak a mai 20, hanem a tegnapi 60 km is befolyásolta a teljesítményem... (oké, majd ha nagyobb a tét, akkor rendesen rápihenek) :D

Az első kili talán még lejtett is, de mégsem ment 4.16'nál jobban. A második km vége felé jött szembe az abszolút első, de ennél sokkal többet segített, hogy végre megláttam magam előtt a többieket (4.03'). 
Meglepődtem, hogy a fordítós frissítőpontnál a mezőn a 4. és 5. helyezetteket hirtelen utolértem, állva ittak. Végigmértem az állapotukat (nem néztek ki jól), a megállás luxusát megengedtem ezért magamnak is, őket pedig 50 méter múlva simán elhagytam (4.18') 
Visszafelé volt ugyan szembeszél, de valahogy magamra találtam, és végre nem négyessel kezdődő átlagot mutatott a vekker. 
Még nagyobb löket volt, hogy megláttam a harmadik helyezettet! No question! Go! ! (3:58') 
Mindössze kb 200 méterrel a cél előtt értem utol, és aggódtam, hogy most kell majd sprintelni, viszont arra már nincsenek tartalékaim. Igyekeztem azért minél nagyobb sebességgel elmenni mellette, hogy ne legyen kedve belemenni a harcba. Mákom volt, fel sem vette a kesztyűt, kb. odaadta a helyezést. (3:58') 

                                               kézi időméréshez kézben tartott rajtszám dukál :)

Így sikerült beérnem életemben először triatlonban abszolút harmadik helyen, aminek nagyon örültem! 
Abszolút dobogó nem volt, csak korosztályos, abból pedig a második lépcső jutott!

                                      Dobogón, szigorúan a saját rendezvény reklámpólójában! :)

Befutó után kihasználtam a masszázst(!), ami 3 éve is kiváló volt. Sztárvendég és díjátadó Katus Attila volt, fitnesz gurutól még úgysem kaptam a nyakamba érmet. :D
A helyezésemért járt egy jó kis csomag, nem is haszontalan bringás cuccokkal (kulacs, fejpánt, kesztyű). Maximálisan elégedetten távoztunk.

Szóval, ha környékbeli vagy, és kicsit is érdekel a triatlon, a szajki rendezvényt ki ne hagyd!!! Itt félre kell tenni azt, hogy pocsolya-tó van, meg kátyúk az úton. Egy nagy családi szervezés ez, ettől jó a  légkör itt, nincsenek elvárások, csak a sportszeretet.