Ha az év számomra legfontosabb sík futóversenyét kellene megneveznem, biztosan a bagodi lenne az. Az elmúlt években mindig itt került mérlegre a teljesítmény, itt léptem előbbre, fejben és eredményekben egyaránt.
Idén sem volt másképp. A nyári triatlon szezon zárultával már csak a Zala-menti bringaúton elérhető maximum lebegett a szemem előtt.
Nem vittem persze túlzásba a felkészülést így sem, de legalább minden heti fix 40 km-re jutott egy szerdai erős résztáv is, eleinte Roli, majd Atti vezényletével, Jocóval együtt küzdve.

A legutóbbi szerdai alkalommal top formában voltam. Annyira könnyedén ment a mozgás, hogy talán nem volt túlzás 3.50'-es fix tempóra tervezni a 10 kilométer versenytempóját.

Igen, a tízet, holott már javában félmaratonon illene megmérettetni magam. Mindennek oka van persze, jelen esetben kifejezetten csak azért maradtam a rég bevált távnál, mert az FM-en induló futócsillagok mellett nem termett volna babér nekem. (az én kis szintecskémen pedig még szükség van a dobogóesély adta motivációra )

A saját magam számára magasra tett léc viszont idő előtt aktiválta az adrenalint, így még az a kevés sem lett minőségi pihenés, amit az átforgolódott éjszaka alatt alvással tudtam tölteni.

Már reggel pörögtem, viszont kissé nehézkesnek éreztem a végtagjaimat. Bagodban viszont ideálisan enyhének mutatkozott az időjárás. Felszálló köd, ~16'C.

Alapos bemelegítés és 5 perc rávezető futás után álltam rajthoz, a helyi elittel egy sorba.

Megindultunk mint a csatalovak, közben nézegettem az órámon a tempót, hogy belőjem az ideálisat, de valahogy csak gyorsabb lett mégis.

Az 5, illetve 2 másodperccel gyorsabb kilométer is elfutásnak számít? Naná, hogy igen. Az első kettő ennyivel tért el a 3.50-től, hiába hittem azt közben, hogy könnyedén megy.

Szentgyörgy felé ahogy enyhén emelkedett az út, éreztem, hogy valami nem stimmel. A 3.57-es harmadik km-t 2 db négyperces követett, ami rávilágított arra, hogy a pofonegyszerű tervet bizony máris sikerült eltolni. Roliék is elkezdtek apránként távolodni előttem.

Újratervezés: főzz abból, ami maradt. 

A fordítónál elköszöntem Korpáék hátától, és végre felmérhettem üldözőim helyzetét. 

Sólyom. Ott volt. 50 méterre, pozícióban. 

Tudni kell, hogy jó pár meccsem volt már a futónagykövettel, és eddig mindig alulmaradtam. A nyomás tehát nagy volt rajtam, de talán pont ez adott plusz erőt.

A második szakaszt képes voltam 3.57'-ben folyamatosan tartani, amiben a szemből érkezők biztatása nagyon sokat segített.

Nézegettem hátra, de valami csoda folytán nem került közelebb a fehér-narancssárga veszélyforrás.

A kék célkapu láttán szó szerint megdobbant a szívem, hogy meglesz, ezt meg tudom csinálni!!! Benji mögött második helyre érkezni egyenlő a győzelemmel! 

Sikerült is megtolni a végét, ekkora vigyorral már rég értem célba.

39.12 hivatalos idővel finiseltem, tehát az elsődleges célom, a personal best összejött. 

Az abszolút második helyezést talán többre tartom a kategória elsőnél is. 

A 39 percnél jobb idő pedig megmarad a jövő kihívásának.

Szuper verseny volt, nem kérdés, jövőre is szaggatjuk!

 Kategória (30-44) dobogó