A 16 'C fok egyértelművé tette: tekerni kell. 2019-ben eddig csak monti és görgőzés volt, elő hát a Sculturával. Három hónapja nem ültem rajt, úgy suhantunk mint a szél. Élveztem. A vastag téli kesztyűt sokalltam, de azért magamon hagytam. Elkezdett szemerkélni az eső, de nem fordultam vissza (sajnos).

A teskándi kereszteződést lendületesen közelítettem meg, láttam, hogy még beférek balra a szemből érkező kocsisor előtt... Egy tizedmásodperc telt el, és máris az aszfalton feküdtem. Nyálkás úton, harminccal, virsligumikon kanyarodni nem túl jó ötlet, ez abban a pillanatban tudatosult bennem. Szerencsére a kanyarodó sávban landoltam (és nem az érkező autók elé).
Jópár autós látott, de senki (!) sem állt meg, pedig nem volt éppen kiegyensúlyozott a mozgásom, ahogy feltápászkodtam, és átballagtam a túloldalra. Durván odacsaptam a bal könyökem és a bal csípőm, a tenyereimen a bőrt csak a téli kesztyű mentette meg.
Csenge csapattársam érkezett, nagyon kedves volt, haza is vitt volna, de addig el tudtam dönteni, hogy tekerésre alkalmas maradtam.
A bringa: bal oldal hátsó tengely gyorsszorítóra, pedálra feküdt fel, akkora mákom volt, hogy se a váz, sem az ülés nem sérült. Kormány régi bandázs kuka (nem érdekes), ami fájdalmas: bal fékváltókart lenyúzta az aszfalt. (Ultegra 6800 bal 2 sebis fvk jó állapotban érdekel)

Sajgó bal oldallal ugyan, de hazatekertem. Kicsit lassabban mint az esés előtt. 
Tenyérnyi nyúzást szereztem a csípőmre, de a könyökem az apró horzsolás mellett sajnos oda is koppant. Csontsérülés az nem vicc, bementem a sürgősségire is a biztonság kedvéért. Röntgenezték, hála Istennek zúzódásokkal megúsztam.